Kölcsön kaptam egy ismerőstől egy alsókategóriás digitális éjjellátót. Mivel még nincs magyar nyelvű teszt róla, ezért leírom én a véleményemet.

A Bestguarder WG-50 egy monokuláris éjjellátó, abból is a digitális fajta. Ha valaki nem tudná mit jelent ez, röviden elmondom: kétféle létezik, a hagyományos, analóg éjjellátó és a nem túl régi múltra visszatekintő digitális éjjellátó. Az analóg adja a jól ismert zöld képet, ebből létezik 1., 2. és 3. generációs, a különbség köztük az érzékenységben és képélességben van. Az 1. gen már a megfizethető kategória, és használható, értelemszerűen a 2. generációs még jobb, a 3. generációs meg tudtommal katonai kategória, így hazánkban nem engedélyezett a használata. Utóbbinak már infra fényvető se igazán kell, mert a meglévő fényt is annyira jól hasznosítja, hogy tisztán látni vele Hold nélküli éjszakán is.

Ezek mellett jelent meg a digitális éjjellátó kategória, amiben nem fizikai (v. kémai?) eljárással zajlik a fényerősítés, hanem egy hasonló szenzor van benne, mint a digitális fényképezőgépekben. Ez lehet CCD vagy CMOS, ebbe most ne menjünk bele (a CMOS a jobb egyébknt), a lényeg az, hogy ezek a szenzorok manapság már nagy érzékenységűek, és érzékenyek az emberi szem számára láthatatlan infravörös tartomány/fény hullámhossz érzékelésére is. Ezeknél tehát nem úgy látunk, mintha egy zöld képpel rendelkező távcsőbe néznénk bele, hanem gyakorlatilag egy mini képernyőt, szokás mondani "egérmozit" figyelünk.

A digitális éjjellátónak vannak előnyei, de jócskán vannak hátrányai is az analóggal szemben, és ez igaz a Bestguarder WG-50-re is.

Előnyök:

• Jellemzően olcsóbb, mint az analóg
• Kisebb méretű lehet adott esetben
• Érzékeny a teljesen láthatatlan, 900-940nm feletti infra tartományra is
• Hosszú élettartamú
• Nem érzékeny a túl erős fényre (város/autóút közelében vadászók számára nem mindegy!)
• Lehet vele fotón vagy videón rögzíteni a látottakat

Hátrányok:

• Egy zavaróan fényes, digitális kijelzőt nézünk
• Hamar lemerül, ha nem használunk powerbankot
• Az alsóbb kategóriáknál gyenge felbontás/képélesség
• Autoexpozíció problémák

És akkor lássuk a Bestguardert a fentiek fényében:

A Bestguarder WG-50 egy kínai termék, Bushnell Equinox Z néven is fut a piacon, és itthon alig kapható, leginkább apróhirdetési oldalakon árulják, vagy kevésbé ismert webshopok kínálatában szerepel. Jellemzően 110-150ezer Ft között kapható Magyarországon, ami erős túlzás, ugyanis Aliexpressen bárki számára átlag 200 dollár körül beszerezhető, közvetlenül a gyártótól. Ez nagyságrendileg 50ezer Ft, ha esetleg idefelé jövet fennakad a vámon, akkor vámmal, áfával se lesz több 70-75ezer Ft-nál. 

Ezért a pénzért kapunk egy jó építési minőségű, időjárásálló, gumírozott éjjellátót, ami csak képen nézve kicsi, vagy inkább úgy mondanám, hogy a valóságban valamivel nagyobb, mint gondolnánk.

A Bestguarder WG-50-ben beépített 840nm-es fényvető van, mely a gyártói leírás szerint kb 350m-ig hatékony. Azt tudni kell a 840nm-ről, hogy az emberi szem számára jobbára láthatatlan, és az állatoknál is már nagyjából a láthatósági határon túl van, de nem teljesen. Ha sötétben a Bestguardert egy fal felé fordítjuk, akkor látni fogjuk a halvány vörös foltot, amit a fényvető okoz. Az valójában nagyon erős fény, csak mi a színspektrumának a szélét látjuk csupán, ezért érzékeljük halványnak (a kibocsájtott fénymennyiségnek csupán pár %-át érzékeljük).

(Félreértések elkerülése végett leírom, hogy nincs olyan önmagában hogy fény vagy fényerősség. A klasszikus fehér fény, amit ismerünk, azért fehér, mert a teljes színspektrumból egyenlően tartalmaz színeket. Ha fognánk egy vörös lámpát, egy zöldet és egy kéket és egy pontra világítanánk vele, akkor az a pont fehér színű lenne, mert a fehér fény ebből a három alapszínből áll össze. A sárgás gyertyafény már eltoldóik, a vörös spektrumból többet tartalmaz, de azért nem vörös, mert a fényében van egy kis kék és zöld is, ezért lesz sárga. Minél inkább a vörös felé tolódik a fény színe, annál kevesebb zöldet és kéket tartalmaz, így annál vörösebb a látott fény, ám ettől még lehet ugyanolyan erős intenzitású, mint egy vakító fehér fény. Csak minél inkább tolódik az infravörös felé, annál kevésbé látjuk erősnek. Az éjjellátók viszont ezt is ugyanolyan erősnek látják, mint mi a fehér fényű reflekort.)

A fentiek ugyanakkor igazak a vadra is. Ők is alig-alig látják ezt a színű fényt, de azért látják. Nagyon gyengének érzékelik, ezért jellemzően észre sem veszik, ha mégis, akkor jellemzően nem zavarja őket. A vaddisznót, rókát, nyulat gyakorlatilag egyáltalán nem érdekli, de egy jóval óvatosabb szarvas, ami még a cigiparazsat is kiszúrja a lesen 200m-ről, már kérdéses, hogy felfigyel-e a halványvörösen világító eszközre. Feltételezhetően a vad nem is maga körül látja a fényt a megvilágított területen, hanem a lesen szúrja ki a halvány vörös fényforrást. Ez tehát a 840nm-es infravörös. 

A Bestguarder WG-50 oldalán viszont találunk egy Weaver sínt, ahová felszerelhetünk külső infravetőt is. Ha erősen zavart területen akarjuk használni, akkor ide egy 940nm-es fényvetőt érdemes tenni, ami már mind az ember, mind pedig a vad számára teljesen láthatatlan, ugyanakkor a digitális éjjellátó érzékeli. (Az analóg már nem látja a 940nm-t!)

Felmerülhet a kérdés, hogy de mi lesz a beépített fényvetővel? Azt attól még látja a vad, ha mellette egy 940-est használok. Erre a válasz, hogy a beépített fényvető természetesen kikapcsolható, ugyanis 4 állása van, mely az IR feliratú gombbal állítható. Az erőssége 3 fokozatban kapcsolható, attól függően milyen messzire nézünk vele, a negyedik fokozat pedig a kikapcsolt állás (erről még később lesz szó). Ekkor tudjuk az esetleges külső fényvetőt használni...illetve a gyártó az mondja, hogy teliholdnál is használható így az éjjellátó. Utóbbira azt mondom, hogy teliholdnál egy jó minőségű, magasabb szürkületi értékű távcsőben sokkal jobban látunk, mint a Bestguarderrel infravető nélkül. Mondják is sok helyen, hogy a belépőkategóriás éjjellátókhoz elengedhetetlen az infravető használata, legyen az beépített vagy külső.

Na és akkor mennyire használható egy ilyen alsókategóriás éjjellátó?

Röviden a válasz az, hogy használható, de nem állandóan ezzel fogunk figyelni a magaslesen. És azt hiszem ez minden digitális éjjellátóra igaz lehet. Ez pedig akár válasz is lehet a szokásos etikai kérdésre, hogy vadászias-e az éjjellátók használata? Hogy csak a mohó, mértéktelen vadászok eszköze-e az éjjellátó?

Van ugyanis két komoly probléma a digitális éjjellátókkal: az egyik a látott kép, a másik pedig a fényes kijelző. Előbbi alatt azt értem, hogy monokuláris, szűk a látószöge, és a gyenge felbontás miatt a látott kép szemcsés, zajos, némileg pixeles. Bírálatra nagyjából alkalmas, de borzasztóan idegesítő lenne, ha egész éjjel ezzel kellene pásztázni a környéket. Ehhez jön hozzá a nagy fényerejű kijelző: a sötéthez szokott szemünket durván elvakítja a digitális éjjellátó fényes kijelzője, fél percnyi digitális éjjellátózás után azzal a szemünkkel uszkve 2 percig semmit nem fogunk látni, hiába vesszük le a fényerőt, hiába használjuk a beépített fényvető legalacsonyabb fokozatát, akkor is elvakít. 

Ilyen tekintetben tehát azt lehet mondani, hogy

továbbra is nélkülözhetetlen egy jóminőségű, éjszakai használatra tervezett keresőtávcső, továbbra is ezzel fogunk vadászni. Egy digitális éjjellátó csak akkor fog előkerülni, ha a keresőtávcsövet nézve valamiben nem vagyunk biztosak.

Ha Hold nélküli éjszakán látunk valamit, de nem tudjuk pontosan megítélni mi az. Ha észreveszünk egy közelben tartózkodó állatot, de nem tudjuk elbírálni. Esetleg dúvadazás esetén, amikor a vaksötétben a rókát vagy sakált már nem vesszük észre a sötét talajon sima keresőtávcsővel. Ekkor fogjuk elővenni a technikát, és azt gondolom, ha így használjuk, az még a szigorú magyar vadászetikába is belefér. Sokkal elegánsabb megoldás, mint mindenre rálámpázni, és lámpafény mellett elbírálni, hogy turkáló disznó, sötét bokor, vagy rőzsét szedő anyóka van-e kint, vagy hogy van-e malac a kocával, csak nem látszik ki a gazból, esetleg hogy lőhető bika jár-e a környkéken. Nyilván utóbbi esetben csak felmérésről beszélhetünk, hiszen bikát éjszaka már nem lehet lőni. 

Ilyen jellegű éjjellátó használat mellett továbbra sem fogunk leszokni a távcső adta "szélesvásznú", éles képről, továbbra sem fogunk leszokni a megfigyelés okozta izgalomról, nem fogunk leszokni a csapázásról, a nyomokra alapozott találgatásokról egy bika vagy disznó méretét illetően.

Egy ilyen éjjellátótól nem fogunk elkurvulni. Pont.

A fenteiek mellett van még egy hiábja a digitális éjjellátónak. Ahhoz, hogy ezt megértsük, kapcsoljuk be a telefonon a kamerát és fordítsuk az ablak felé. Látjuk ugye, hogy az erős fény hatására a kép elsötétül, és a kamera kilát az ablakon. Ha visszafordítjuk a szoba vagy csak az ablak mellleti fal felé, akkor kivilágosodik a kép, ugyakakkor a fényes ablak kiég és nem lehet kilátni rajta. Ezt hívják automatikus expozíciónak, amikor a kamera a képen látható fényerősséghez igazodik. Ezt csinálja a digitális éjjellátó is, amivel csak egy baj van: mivel fényvetőt használ, ezért ha bármilyen közeli ág, gaz vagy nád belóg a képbe, azt a fényvető brutálisan meg fogja világítani, ehhez az erős fényhez pedig igazodik az éjjellátó szenzora, ergo semmit nem fogunk látni az ág/gaz/nádszál/stb mögött, csak nagy feketeséget.

A fenti jelenséget az is jól szemlélteti, ha közeli távolságon kapcsolgatjuk a fényvető erősségét. Azt fogjuk látni, hogy csak egy rövid időre lesz hatással a látott képre az infravető ereje, ugyanis ha max erősségről lejjebb kapcsoljuk, akkor egy pillanatra sötétebb lesz a kép, ám ezt a fent említett auto-expo korrigálni fogja és szimpla jelerősítéssel kivilágosítja. Ekkor fennáll a veszély, hogy szemcsésebb lesz a kép, hiszen a fény nem lett több, csak a jelerősítés, ám a rossz felbontású kijelzőn ezt nem feltétlenül fogjuk észrevenni.

Működési távolság

Akinek a szeme már kellően rutinos éjszaka egy keresőtávcsővel, az egy éjjellátóval is csodákat fog művelni. Ha nem is kristálytiszta minőségben, de még a mező fölött repülő baglyot is lehet látni 300 méteres távolságban, a 350m-re kevergő disznókondából pedig meg tudjuk számolni és el tudjuk különíteni a tepsi méretű malacokat a süldőktől, a süldőket meg a kocáktól és kanoktól. Ugyanezt a kondát egy jó keresőtávcsővel persze úgyszintén látni fogjuk, amennyiben világos talajon közlekednek, de egy sötét szántáson már nehezbb ügy lehet.

Az éjjellátó képe egyébként iszonyatosan remeg, egy ilyen 6x-os nagyításút is már egyszerűen muszáj letámasztani. Már csak azért is, mert így látunk viszonylag éles képet, ugyanis ha mozog a "kamera", ne adj isten pásztázunk vele, akkor a látott kép meglehetősen életlen lesz, és szinte látványosan kiélesedik, amikor a távcső egy ponton megáll és stabil marad. Ha jól olvastam a felsőbb kategóriás digitális éjjellátókba már tesznek stabilizátort, ami nem egy haszontalan dolog. Ha megnézzük a YouTube-on a Bestguarder felvételeket, szinte mind remeg, még hülyének is néztem a használókat, hogy nem tudják megtartani rendesen, de belátom, valóban nem egyszerű. Talán a legjobb megoldás, ha a házba épített állványcsatlakozók segítségével minimum egy monopodra tesszük.

Itt meg kell még említenem a fókuszt is. Az éjjellátóknak f/1.0 - f/1.4-es fényerejű objektívük van (ennek WG-50-nek speciel f/1.4-es), ami azt jelenti, hogy a keresőtávcsőben megszokott óriási mélységélességet felejtsük el. Értsd ezalatt, míg a kereső élességét beállítod 100 méterre, az azt jelenti, hogy nagyjából 50 métertől a végtelenig minden éles lesz benne, addig az éjjellátók (de legalábbis a Bestguarder WG-50) élességét a távolság függvégényében szinte állandóan állítani kell. A 300 méterre állított élesség esetén a pár km-re pislákoló városi lámpák életlen foltok lesznek. Ha 50 méterre nézünk valamit és utána 300-ra, újra kell fókuszálni a távcsövet az objektíven lévő gyűrűvel. Ami a nem túl huszáros felbontás mellett annyira nem is egyszerű.

Funkciók és működés

Túl sok funkció nincs a Bestguarder WG-50-ben, de minek is. Amit tudnia kell, azt tudja: infraerősséget tud állítani, illetve lehetőség van a képfrissítés csökkentésére is, ekkor mozgás esetén szaggatottabb lesz a kép, de érzékenyebb lesz a szenzor a fényre. Van még ezen kívül digitális zoom, egészen pontosan ötszörös, de az égvilágon semmi értelme. Egy eleve gyenge felbontású képbe belenagyítani azért, hogy aztán öklömnyi pixeleket lássunk...haszontalan. Ennek akkor lesz értelme, ha az ilyen digitális éjjellátók felbontása úgy a tízszerese lesz a mostaniaknak. A digitális fényképezőgépek is ilyen 4-5-6 megapixelesként kezdték 15 éve, aztán meghaladták a 10-15-öt, ma meg már nem ritkák a 20-30, sőt 50-70 megapixeles szenzorok sem. Ne gondoljuk, hogy a digitális éjjellátók elkerülik ezt a megapixel háborút, ami egyébként egy bizonyos szintig jó dolog. Arról nem beszélve, hogy a szenzorgyártók már most olyan technológiát kínálnak ipari megfigyelés céljából, hogy ha azok megérkeznek esetleg az éjjellátók világába, na az lesz a durva.

A Bestguarder WG-50 tud videót és fotót is készíteni (micro SD kártyára rögzít), ezt az alján lévő kapcsolóval szabályozhatjuk. Ami a minőséget illeti, hát nem dobtam el az agyamat, a keresőben lévő kép minőségibb volt, mint amit otthon a videón láttam, én speciel azt hittem fordítva lesz. Ez főként a nagyon távoli témáknál feltűnő (ld. konda 350 méterre), közeli témáknál azért egész látványos videókat lehet csinálni. Ld. YouTube-on. Itt igazából az a lényeg, hogy ha a netes tesztvideókon látunk valami pacát 300-400 méterre, nem árt ha tudjuk, hogy az ott a helyszínen azért az jobban látszik a keresőben, mint amit a neten látunk.

Még egyetlen idegesítő tulajdonságát említeném meg a Bestguardernek, ez pedig a látott kép közepén lévő zöld "cékereszt", amit sajnos nem lehet kikapcsolni (a videókon persze nem látható). Nem tudom minek kell az oda, ez a legkevésbé sem egy céltávcső! Zoomoláskor tűnik csak el rövid időre, de tartósan kikapcsolni nem lehet.

A Bestguarder WG-50-nek van beépített menüje is, itt pár dolgot lehet állítani, de a kijelző fényerő minimumra állítása és a dátum kínkeserves beállításán kívül mást nem igazán fogunk. Gyárilag minden a legjobb értékeken van, minek butítanánk mondjuk a kijelző vagy a video felbontást?

Jobb-e a sokkal drágább analóg?

Véleményem szerint bizonyos szempontokból jobb, ha nem is minden területen. Bevallom úgy írom ezt a tesztet, hogy meglehetősen kevés tapasztalatom van az éjjellátókkal. A Bestguarder előtt eddig csak egy orosz, 1. generációs Baigish éjjelátóba néztem bele 1-2x. De azt látom, hogy egy analóg éjjellátó nem vakítja el így a szemet, és sokkal inkább olyan feeling, mintha távcsőbe néznék. Ha valakinek az a baja ezzel a technikával, hogy túlságosan digitális az egész, ezért nem vadászias, akkor eszébe se jusson a digitális éjjellátó, egy hőkamera meg aztán végképp nem. 

Magamat az etikus és tradícionális vadászok közé sorolom, sőt igazán vaskalapos környezetben cseperedtem vadásszá, de annyira szemellenzős azért nem vagyok, hogy ne legyek nyitott az újdonságokra. Ugyanakkor meg tudom érteni azokat, akik szerint ez a digitális technika már nem fér bele az igazi vadászélménybe. Összességében nem hajlandók egy digitális kijelzőn át nézni a valóságot, legyen az hőkamera, vagy digitális éjjellátó. Hogy az analóg éjjellátó belefér-e a vadászias eszközökbe, az viszont mindinkább nézőpont kérdése. Megvesszük sokszázezerért a legjobb lecsebevonatokkal készülő, legtökéletesebben csiszolt üvegű Swarovskit, Leicát meg Zeisst, hogy a sötétben minél jobban lássunk. A puskalámpánál kísérletezünk, hogy a zöld vagy a vörös szűrőtől ugrik meg kevésbé a disznó meg a róka, sőt egyre többen esküsznek a Starcross lézerlámpára, ami a forgalmazó szerint a vad számára közömbös színt bocsát ki. Szóval szeretünk, illetve szeretnénk a modern technológia által minél jobban látni a sötétben, és szeretnénk ha a vadat nem zavarnánk meg a tevékenységünkkel. Innentől kezdve a kérdés az, hogy mi választja el ezt az analóg éjjelátótól, ami nem csinál mást, mint egy speciális (de nem digitális) eljárással a begyűjtött fényt felerősíti, és fel van szerelve egy olyan lámpával, aminek a fényét nem, vagy csak alig észleli a vad. Megmondom: egy paraszthajszál a különbség a kettő között, csak mivel utóbbi még relatíve új dolog a vadászatban, ezért sokan tartják ördögtől valónak. 

A legfőbb érv az éjjellátók mellett a biztonságos bírálás. Ezt kár is kétségbe vonni.

A legfőbb ellenérv pedig az, hogy esélyt sem adunk a vadnak azáltal, hogy katonai technológia révén már sötétben is látunk. Ez az érv már azért picit inog. Egyrészt évtizedek óta leszivárog a katonai technológia a vadászatba, elég csak arra gondolni, hogy katonai kaliberekkel lövünk, és a Weaver/Picatinny sínt is 20 évvel ezelőtt még leginkább a hadsereg ismerte. A Heliátort meg a Kacsát brutálerős LED Olightra cseréltük, a csizmában fűthető talpbetét van, a lézeres távmérő meg vagy ott van a zsebben, vagy be van építve a keresőbe/céltávcsőbe. Ez mind-mind "katonadolog", mégse háborog érte annyi vadász, mint az éjjjellátó miatt. Ami meg az esélyt illeti: szórón vadászunk, kimegyünk a tábla szélére aratáskor, kifigyeljük a vad közlekedését és jó széllel ülünk oda, ne adj isten még álcahálóval is leplezzük magunkat. És persze világítópontos távcsővel vadászunk, az Alföldön akár 250-300 méterre. És még így is milyen sok esélye marad a vadnak! Hiszen tudjuk, miután nem lődözünk minden nap disznót vagy szarvast, és hány vadásztárs van, akinek úgy telik el év, hogy egy disznóra se tud puskát emelni. Az éjjellátó ilyen formában a vad esélyét nem csökkenti. Ennél jobban csökkenti a szóró, a bükkfa kátrány, a különféle sípok, amikkel átverjük az óvatlan vadat. Mert nem azért nem lövünk disznót akár egy évig, mert nem vesszük észre, hiszen a koromfekete turkáló disznót még éjjel is kiszúrjuk sima keresőtávcsővel a mező közepén. Az éjjellátó tehát NEM arra való, hogy észrevegyük, hanem hogy pontosabban meg tudjuk nézni. Meg tudjuk határozni, hogy koca-e vagy kan, hogy vannak-e malacok körülötte. Amennyiben duvad-gyérítésre használjuk, ott meg nem kérdés: minden vadászterületen tűzzel-vassal próbálják fékezni a sakált, vagy épp a fogyatkozó apróvadat megóvni a ragadozóktól. Ehhez minden segítség jól jön, márpedig egy sötét éjszakán már nem biztos hogy kiszúrnánk a közlekedő sakált. Ismétlem, a környéket zavaró lámpázásnál pedig az éjjellátó határozottan jobb megoldás! És akkor a vadkárról még nem is beszéltünk, általában azon társaságoknál a leghangosabbak az éjjellátót ellenző hangok, ahol elhanyagolható a vadkár, vagy azoknál, akik városokhoz, településekhez közel vadásznak és még Hold nélküli estén is van annyi fényszennyezés, hogy sima távcsőben is lehet látni. Ez megint egy másik téma.

Hogy vissza térjek a cikk eredeti témájához, minderre amit fent említettem a Bestguarder WG-50 is alkalmas. Csak nézzünk bele bal szemmel, hogy utána jobb szemmel tudjunk célozni. :)  Vagy használjunk analóg éjjellátót, ami nem vakít annyira. Egyébként - most jut eszembe, pedig már fentebb írhattam volna - van azért annak egy feelingje, hogy videofelvétellel meg tudjuk örökíteni a látottakat, és otthon újra fel tudjuk idézni az emléket, meg tudjuk mutatni a vadászbarátoknak, gyereknek stb. a látottakat. Ettől nem leszünk rosszabb vadászok, csak modernebbek.

Ha már végigszenvedtem a fenti három távcső kálváriáját, hát leírom. Vadászok figyelem, a három népszerű modell összehasonlítása következik vadász-tapasztalatból, és nem szaküzleti, kereskedői hátszéllel.

A legegyszerűbb, ha elmesélem a történetemet. Legalább 15 évig voltam tulajdonosa egy Seeadler 10x50-es távcsőnek, a korábbi Tasco után ez is nagy előrelépés volt. Jópár évig viszont meglehetősen keveset jártam ki vadászni, így tökéletesen elég volt nekem ez a távcső is. Időközben a cimborám a hasonló Seeadlerét egy Delta Titaniumra cserélte, ekkor indult a Delta-hype Magyarországon. Neki még a sima porroprizmás, nem ED verzió van. Dícsérte a távcsövet, bár neki is egy Swaro az álma, de majd egyszer... Volt mikor együtt ültünk lesen, és hát a 300méterre kiváltó dámokat a sötét erdőszélen én már nem láttam az én távcsövemmel, az övével meglepő módon még meg is lehetett számolni őket. 

Az elmúlt hónapokban viszont "rágyúrtam" a vadászatra ismét, visszatért a fiatalkori tűz, a munkám is engedi, így elkezdtem sokat kijárni. Itt volt az ideje hát, hogy beszerezzek végre egy normális távcsövet.

Rengeteget nyomoztam utána, szó szerint éjt nappallá téve azzal foglalkoztam, hogy milyen távcsövet vegyek (mondjuk kisgyerekes apukaként nem volt nehéz éjt nappallá tenni). Sokat nem akartam rákölteni, de tudtam hogy muszáj lesz pénztárcába nyúlni, ha jót akarok. Néztem mindenfélét, régi Swarot, új Minoxot, Steinert, régi Doctert, meg persze a Delta Titaniumot és a Kowát is. Egy vadász fórumon még körbe is kérdeztem, ezeken a Delta és a Kowa került ki győztesen... meg értelemszerűen a régi Swaro, de régi távcsövet nem mertem venni. Agyaltam, pupillaméretet kalkuláltam...majd beleőrültem már a választásba. A Delta az olcsóbb, azt is mondták hogy a porro távcsövek többet tudnak, mint a tetőélprizmások, így vettem egy nagylevegőt és megrendeltem a Delta Titaniumot. Ha már homár persze mindjárt az ED verziót, ami elvileg egy hangyányival élesebb képet ad és kevésbé szenved a színi hibától papíron, mint a nem-ED változat.

Delta Titanium 8x56ED

Megjött a Delta, össze is hasonlítottuk haverral a nem-ED verzióval...nem igazán láttunk különbséget, de túl sokat nem is nézegettük. Szó mi szó a Delta Titanium elég komoly képminőséggel bír, mivel a szakmám fotográfus, ezért úgy gondolom van szemem hozzá, hogy megállapítsam. De voltak problémáim sajnos. Az egyik és legfőbb az volt, hogy a Delta két tubusa nem volt egyforma optikailag. Az egyikben a szállításkor vagy már a gyártáskor elmozdulhatott egy lencsetag, így az egyik oldali kép fele éles volt, a másik fele életlen. Mert egyébként a Delta képe faltól falig éles, már ha jól van összerakva, de ennél a kép egyik széle életlen volt. A másik problémám az volt vele, hogy elképesztő hordótorzítása van a Titaniumnak, ami akkor jön ki igazán, amikor pásztáz vele az ember. Ilyenkor hullámzik a képe, de úgy hogy beleszédülsz. Ez nagyon nem volt szimpatikus. Ezen kívül még az építési minőségbe is bele tudtam volna kötni de 100ezerért nem tenném, ez a legkevesebb. De azért elég bénán nézett ki, hogy a távcső zsanérjára a 8x56ED matricát ferdén ragasztották fel, igazi illúzióromboló. Ja igen, és az élességállító gyűrűnek holtjátéka volt, ezt viszont nem lehet megbocsájtani 100ezerért, mert a 40-50ezres Seeadleremnek sem volt, még 15 év után sem.

Kowa BD 8x56 XD Prominar

Visszavittem hát a boltba a Deltát, de a hordótorzítás és az építési minőség miatt úgy döntöttem, hogy nem egy másikat hozok helyette, hanem pici pénzt rádobok és legyen Kowa Prominar. Azt mondják az is penge és mitagadás szebben is néz ki. Ha már évekig nézegeti az ember ugye... A boltban azért kipróbáltam egy régebbi BL 8x56 Minoxot és a Kowát. Nappal képminőségben nem tapasztaltam különbséget, úgy emlékszem a színei a Kowának picit élénkebbek voltak és a látószöge szűkebb. Ez utóbbin meg is lepődtem, mert a Kowa 6 fokos, a Minox 6.5 a Delta meg 7 fokos volt, nem gondoltam volna, hogy akár fél fok is ennyit számít. Dehát ez ugye részletkérdés, így csábított ugyan a nevesebb Minox, de megzaboláztam a költekezési kényszeremet és elhoztam a Kowát a boltból. Nagyjából két hónapig jártam ki vele vadászni. Remek képminőség, ugyanazt tudja, mint a Delta. Pengeéles, viszont nem torzít, szögegyenes a képe. Színi hiba is csak az távolabbi képszéleken van, középen annyira jó, hogy simán értékelhető fotókat lehet készíteni vele, ha beledugjuk a mobiltelefon kameráját. Mondjuk ez azért nem egyszerű feladat.

Éjszakai vadászaton imádtam. Még Hold nélküli estéken is lehetett vele bátran nézelődni, Holdfénynél meg mintha nappal lennénk. Hibátlan. Nem tudom hogy egy egymilliós Swaro, Zeiss vagy Leica mitől tudhat többet. Persze ahogy fogy a fény, azért az élkontrasztok eltűnnek, a szürkülettel együtt jön az életlenebbnek látott kép, ami ugye foltokba csap át végül a sötétség beálltával, de például teliholdkor újra kiélesedik a látvány. A lencsebevonatok is jól vizsgáztak, ez a Kowára és a Deltára is igaz, sokkal kevésbé voltak hajlamosak a tejesedésre, becsillanásra naplemente után, mint a régi Seeadlerem. Ha valamiben rengeteget fejlődött az optikai ipar az elmúlt évtizedben azok biztosan a lencsebevonatok. Simán lehet velük kémlelni a tájat a világosabbik égbolt felé is, szép kontrasztos marad a látkép. Egy hangyányit képesek csak becsillanni ilyenkor, de még bőven a használható szinten maradnak.

Jah, építési minőség. Messze körözi a Deltát, nagyon egyben van a Kowa! Talán annyit lehetne belekötni, hogy az kitekerhető okulár belül jócskán be van zsírozva, ami úgy gyűjti a koszt, hogy öröm nézni. Betekeréskor persze be is viszi magával a rendszerbe (persze nem a tubusba, csak az okulár mechanikájába). A dioptria korrekció megoldása nagyon jó és az élességállítás is hibátlan. Talán a két tubus túl közel van egymáshoz, teljesen behajtva összeérnek középen, így a kupakot rá se lehet tenni. 

(Még egy dolog ami állítólag általános, én eddig nem tapasztaltam, csak a Kowával: a szúnyogriasztó spray /esetemben a terepmintás Vape/ oldja a távcső gumi bevonatát. Ha a tenyeredbe fújod mondjuk azért mert az arcodat be akarod kenni, akkor még fél óra után is ami kevéske szúnyogriasztó a tenyereden maradt, az oldani fogja a gumit és a távcsövet megfogva hozzáragad a kezed.)

De voltak azért itt más problémák is. Valahogy nem állt rá a szememre a távcső. Ha teljesen kitekertem az okulárt akkor azért nem, ha egy kattintást visszatekertem akkor azért nem. Állandóan beúszott oldalról a feketedés, ha nem tökéletesen egyenesen néztem bele a távcsőbe. Sem a régi távcsöveim életem során, sem a Delta sem volt ennyire érzékeny a betekintési szögre és/vagy távolságra, mint a Kowa.

A másik probléma a Kowával sajnos a látószöge volt. Mint említettem fél fok is számít. Egy külföldi tesztoldalról ráadásul kiderül, hogy a Kowa nem is 6 fokos, hanem még alatta is van, pontosan 5.78, ami elég gyászos az eddig megszokott 7 fokos látószöghöz képest. Azt gondolnád, hogy mit számít, de sajnos számít. Amikor az ember kémleli a tájat, akkor számít, mert a Kowával jobban úgy érezzük, mintha valami csövön át lesnénk, zavaróan beszűkül a látótér. Erre még rájátszik a könnyen beúszó feketedés is. Ezt korábbi távcsöveknél nem éreztem. 

Felszívtam magam és úgy döntöttem megint váltok. Nem azért mert ez a hobbim, hanem azért mert szeretnék újabb 15 évre távcsövet venni és az legyen már olyan amiben csak nehezen tudok belekötni és szemre áll. Tekintve, hogy a net tele van kereskedők által befolyásolt tesztekkel, a vadászkollégák meg mindig arra esküsznek, ami nekik van, így kénytelen voltam a saját bőrömön megtapasztalni az egész ügyet. Ezért is írtam le, hogy legalább egy független vélemény legyen a magyar neten.

Minox BL 8x56HD 2017-es modell

A Kowa vásárlásakor már előrendelhető volt az új Minox BL HD. Azt írták brutáljó ezért az árért stb stb. Akkor úgy voltam vele, hogy sokba kerül, várni is kell rá, nem érdekel. Aztán júliusban, amikor már kapható volt, találtam egyet eBayen 50ezerrel olcsóbban, mint itthon és a Kowával is kellőképp tele volt már a hócipő a látószög és a "nem szemre állás" miatt. Nem mondom hogy nem lehetett kibírni, de nah... Képminőség tekintetében gondoltam, hogy nem lesz előrelépés a Minox, hiszen a Kowa is penge volt. Viszont az új Minox nem kevesebb mint 7.8 fokos látószöggel büszkélkedhet, így nagyon kecsegtető volt. Negyedmilliós bolti áron gondoltam már csak nem lesz rossz, így megrendeltem látatlanban, próba nélkül. Az elődmodellt próbáltam boltban a Kowával együtt, még mondtam is az eladónak, hogy fene vigye, hogy pont a drágábbik távcső áll jobban szemre. Ma megérkezett és mondhatom, hogy elégedett vagyok. Látószög szuper bár a Kowát már elvitték így nincs módom összehasonlítani, de érzésre rendben vagyunk. Képélesség rendben. A távcső meglehetősen robosztus darab, a Kowánál bizony termetesebb, vaskosabb. Az hamar kiderült, hogy nem kell teljesen kitekernem az okulárt a szememhez, eggyel beljebb csavarva sokkal kellemesebb az összkép, sőt kettővel betekerve talán mégjobb. Ekkor alig van fekete perem a látkép körül, jóllehet így érzékenyebb is picit a betekintési szögre. Így használva viszont igazi feeling a közel 8 fokkos látószög kombinálva a vékonyka fekete szegéllyel.

A távcső szürkületi és éjszakai teljesítménye átlagon felüli, én jobbnak éreztem a Kowánál. Fentebb említettem, hogy a Kowánál a szürkület előrehaladtával egyre életlenedik a kép, majd teljes sötétségben már csak ugye foltokat látunk. A Minox első bevetése éjszakai vadkárelhárító vadászat volt, Hold nélkül. Igaz egy repcetarlón ültem, ami elég világos, de nem tapasztaltam életlenedést szürkületkor és még a vaksötét éjszakában is el tudtam kezdeni számolgatni a szomszédos napraforgótábla szárait és leveleit (hasznos elfoglaltság... :D). Hold nélkül éjjel 11-kor tudtam élességet állítani közelre és távolra, mert látni lehetett az élességet. Erre speciel a régi távcsöveim nem voltak képesek, ott nagyon kellett vigyázni, hogy sötétedés után nehogy véletlenül eltekerjem az élességállítót. Sokat elárul, hogy teljes sötétségben a 100-150 méterre lévő nyulakat lehetett látni, adott esetben fel is lehetett ismerni a formájukat, mozgásukat.

A Minox lencsebevonataira sem lehet panasz, naplemente után semmiféle tejesedést, ködös látképet nem tapasztaltam, ha a fényes égbolt irányába nézelődtem a távcsővel. Nulla.

Azonban felfedezni véltem ebben a távcsőben is hibát, ez pedig a színi hiba, avagy kromatikus aberráció, amit a Kowánál az XD lencsék, a Minoxnál a HD lencsék lennének hivatottak kiküszöbölni. Namármost ez a Kowának jobban sikerült, a Minoxnak a képszéleken, adott esetben még képközépen is jól látható CA-ja van. Más ugyanakkor a Minox CA-ja, mert vastagabb de halványabb a kontrasztok mentén, míg a Kowának vékonyabb, de élesebb, szaturáltabb. Ez persze csak a nappali használatnál játszik, amikor nagy fény-árnyék kontrasztok vannak a képen, sötétben ez nem téma szerencsére. És mint mondtam ez is csak leginkább a képszéleket érinti, oda meg nem sűrűn néz az ember. Egy hangyányit egyébként a Minox képe is hullámzik pásztázáskor, de nem olyan durva, mint a Delta Titanium.

Ami még így első blikkre feltűnt, hogy az objektív kupak a Minoxnál igényesebben lett megoldva, könnyű felhelyezni és levenni, míg a Kowa esetében csak levenni könnyű, felrakni macera volt. A Minoxnak vastagabb a gumija is (ami tartja a kupakot), így nem érezni olyan lifegősnek, mint a Kowáét, utóbbit én annyira nem szerettem, hogy inkább lehúzkodtam vadászat közben, hogy ne lifegjen ott nekem a távcső alján, mint...inkább nem mondom mi. Végül mondjuk a Minoxról is lehúzkodtam, ráadásul elég laza a kupak tartógyűrűje így magától is leeshet, könnyű elveszíteni.

Hát ennyi. Jó vétel a Minox BL 8x56HD. Végre elégedett vagyok a távcsövemmel, bátran ajánlom mindenkinek. Ha erre nem futja, akkor a Kowát, ha még olcsóbb, de remek képminőségű alternatíva kell, akkor a Deltát. Ha valamiben biztosan igazat mondanak a kereskedői tesztek az az, hogy nincs zsákbamacska, az árfekvés megmutatja, hogy mennyit tud egy távcső. Az hogy 70ezer forint, még nem jelenti azt hogy nem pengeéles és nem jó a szürkületi teljesítménye, de lehet, hogy holtjátka van az élességállító gyűrűnek, vagy minőségi szórás van a gyárnál. A 130ezres ugyanúgy penge sőt még masszívabb is, de itt-ott azért kompromisszumot kell még mindig kötnünk, pld a látószögben vagy az ergonómiában. A 250ezres távcső már penge, nagylátószögű, stabil minőségű és ergonómikus. De mondjuk kicsi a hozzá járó tok, alig lehet becsatolni és még ez is produkál színi hibát a kontrasztos képrészeken.

Mit tudhat vajon egy sokszázezres Swaro, Zeiss vagy Leica?